Méz. Mézes puszi. Mézes krémes. Jahhjjjj!
Tudom lányok, most eltoljátok magatoktól a billentyűzetet. A méz jó, finom is…,de hízlal.
Tény, hogy a méz nem null kalóriás. Az is igaz, hogy annyira finom, hogy naphosszat számolatlanul tudnám kanalazni.
Gyerekként az édességhez szinte kizárólag pozitív jelentéstartalmak kapcsolódtak, mint például a jó voltam – megérdemlem érzés, szeretlek csokibonbon, finoman selymes és szétáradó ízek a szánkban…etc. Felnőttként gyakran lelkiismeretfurdalás és bűntudat váltja fel ezeket a képzeteket és az édesség élvezetét gyakran meg is tiltjuk magunknak. Pedig az absztinencia helyett többre megyünk a mértékletességgel.
A méz kiváló alternatívája lehet a cukornak, mely zömében glükózból és fruktózból áll. Ezek a cukrok könnyen felszívódnak, gyorsan a véráramba kerülnek, kevéssé terhelik le a májat és a hasnyálmirigyet.
A méz ezen kívül tartalmaz vasat, rezet, mangánt, magnéziumot, klórt, káliumot, meszet, nátriumot, foszfort.
A különféle mézfajták eltérő mennyiségben tartalmazhatják a fenti összetevőket, a sötétebb mézek több ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaznak.
A méz antiszeptikus hatását már az egyiptomiak és a görögök is ismerték, csatákban a sebek elfertőződése ellen használták. Az egyiptomiak a balzsamozási szertartások kellékeként alkalmazták. A mézzel és a méhészeti termékekkel történő terápiás gyógymódnak a neve apiterápia, mely több ezer éves múltra tekint vissza és napjainkban ismét virágkorát éli.
A méz édes gyógyszer, természetesen tartalmazza a vitaminok zömét és a szervezetünk számára fontos ásványi anyagok széles spektrumát. A mézzel nem csak megédesítjük ételeinket, hanem minőségileg is tápláljuk szervezetünket.
Kommentek